Minden tettünk, elvisz valahová. Minden ami kísért, és mi engedünk neki, előrébb visz. Hogy hová? Nem tudhatjuk. Csak reméljük... Mindig csak remélünk. Másunk sincs, csak a reményünk, hogy majd egyszer minden jóra fordul. Bármi, amit teszünk előrébb visz. Minden. Még, ha nem odaillő, erkölcsileg elfogadhatatlan, "rossz" is legyen az. Viszont ami rossz, az nem az. Nem lehet teljesen rossz minden. Az álló óra is pontos napjában kétszer. Nincsenek rossz dolgok, rossz döntések, rossz tettek. Még a rossz szex is jó. Ha másra nem, akkor arra, hogy tanuljunk az esetből. Mostanában ezeken töprengek. Miért kell elbizonytalanodnunk? Mi az, amiben biztosak vagyunk, hogy mindenkinek jó? Olyan nincs. Ha nekünk jó, akkor és ott az a legjobb tett, amit megtehetünk, akkor nem szabad tétovázni. Meg kell tenni. Mert ha mi nem, akkor majd más megteszi. És utána hiába bánkódunk....
"Néha csak azért lépünk rá egy útra, mert nem hiszünk benne. Ilyenkor könnyű dolgunk van: csupán be kell bizonyítanunk, hogy ez nem a mi utunk. De aztán amikor a dolgok elindulnak, és az út felfedi magát előttünk, félünk továbbmenni."
Paulo Coelho
