...Ha azt mondom szeretlek. Pont úgy, mint a kilincset a budiajtón... :D Vicces. Itt blogolgatok, és mosolygok. Jó kedvem van. Pedig utoljára mikor láttál, sírtam.
...Ha azt mondom nem bírom elviselni a tudatot, hogy ilyen fiatalon a gyógyszer fogságába estem. Tudom, hogy nem helyes, de nem tehetek róla. Néha elfog a pánikroham. Ha azt mondom fáj a hasam, az azért van, mert mindig így kezdődik. Ha csak ülve várom, akkor persze előbb elkapom, de felmosás közben nem a testem jelzéseire figyelek. Így kezdődik:
-gombóc a torokban
-láb lezsibbad
-gyomorban ezer darázs
-hasgörcs, ami nem mindig múlik el
-hányinger
-öklendezés
És ezek után nem tudom, mi jönne még. Itt mindig megadtam magam. Nem akarom tudni, hogy folytatódna. Megijedsz, mert azt sem tudod, mi lett velem. Az előbb még együtt nevettünk, Mélyen Tisztelt Korda György Úr, most meg hirtelen miért lettem egyszerre morcos és ellenséges, pedig az első percben levágtad, hogy ismét bogyózom. Ilyen vagyok, ha nem kapom meg az adagom. Ne akarj holmi c-vitaminnal leszedálni. Nem jön be, mert nem vagyok hülye. Tisztában vagyok a placebó szó hatásával, az agy gondolatainak hatásával a testre. Sokat olvastam utána. Vigyázni kell, mit kívánsz...
