Éppen kedvenc szerzőm idézeteit olvasgattam, mikor végre rájöttem, mi a baj velem. Látható, hogy valami nincs rendben. Az egészségem még csak-csak elvan valahogy. Xanax nélkül is kibírom kb 2 napig, de tovább nem. A cukraim is rendesek.... De a lelkem nem az igazi. Rengeteg dolog történt velem mostanában, ami nagyon felkavart. Nem is mesélném el inkább. Legyen elég annyi, hogy én rendíthetetlen bizalmat szavazok mindenkinek, akivel kapcsolatba kerülök. Még annak is, aki becsapott, megszívatott, megbántott. Nem tart a haragom 2 napnál tovább. Sajnos ez van.
Viszont találtam egy idézetet, ami igazán elgondolkodtatott.
"Az élet hosszúsága vagy rövidsége egyedül attól függ, hogyan éljük." /P.C./
Ha ma elütne egy autó, nem halnék meg boldogan. Ugyanis ez a vágyam. Hogy egy szép autó üssön el, de úgy h a helyszínen meghaljak. Rövid kis életem egyetlen boldog szakasza az volt, mikor nem volt hol laknom. Elég furcsa, de ez van. Apámmal nem akartam élni, néha Mamikámhoz jártam fürden meg ilyenek, de mégis akkor voltam a legboldogabb. Szabad voltam, mindenki szeretett. Aki nem, azzal meg nem foglalkoztam... Akkor voltam önmagam. Azóta már annyi ember voltam, de nem érzem jól magam. Szabad akarok lenni újra, de nem akarom feladni a 7 és fél évemet sem............
Tanácstalan vagyok és beteg. Beteg a lelkem..
