Címkék

HTML

Élni, szeretni minden percet, minden másodpercet.

"Aki a viszonzás reményében szeret, csak az idejét vesztegeti." Paulo Coelho

Linkblog

Biztosan? 2.rész

2010.09.26. 22:00 | Kukácska | Szólj hozzá!

Van új fejleményem!!!

Már nem a kolleginához hasonlítgatnak, hanem azt mondják, (persze nem nekem) hogy "ahhoz képest, hogy még csak 3 hete dolgozom itt, elég sok mindent megengedek magamnak!" Én ezt nem értem! Miért nem lehet leülni és megbeszélni, ha valami gond van velem? Miért nem lehet a szemembe megmondani, ha valami nem tetszik??? Most, ha a csajszi nem mondja, akkor nem is tudom! Nem fogok velük leülni, beszélni önszántamból, mert ha megkérdezném, hogy van-e valami bajuk velem, akkor is kitalálnának valamit, ha eddig nem is gondoltak ilyesmire. Ez evidens. Én nem adok lehetőséget arra, hogy hibát keressenek bennem. Majd szólnak, ha találtak valamit. Biztosan fognak, mert új vagyok, hibázok, ez óhatatlan. Vagy majd azt is az egyik csajtól kell megtudnom, h esetleg kirúgtak??? Vagy mi?

MÁS:

Nagyon kemény szombat éjszakánk volt, Rengetegen voltak, alig győztük a kiszolgálást. Hajnaltájt meg jött egy vén strici (szó szerint), aki persze bekóstolt. Azt mondta, ad 2 ezret egy puszimért. Hát mondtam neki, hogy én nem vagyok eladó! De addigra már annyira felkúrtam magam agyilag, hogy a tolerancia szintem mínusz 25re csökkent. Szívem szerint elküldtem volna melegebb éghajlatra, mert nálunk úgyis esett az eső!!! Kis buzeráns, hát mit képzel magáról??? Ilyenkor dühöngök, meg akkor, mikor a konyhában vagyok. Egyszerűen nem tudom senkivel megosztani ezeket a dolgokat, mert senki nem érti meg, hogy ez nekem komolyan rosszul esik. Mindenki csak kinevet. Ennyi. Még a pasim is azt mondta, hogy 2 ropiért igazán osztogathattam volna puszikat egész éjjel. Olyan érzés, mintha nem is venne komolyan. Az egészből csak viccet csinál. Még abból is, mikor elmeséltem, hogy akkora seggest dobtam a pultban, hogy a feta ezerfelé repült a buciból. Kibaszott égő volt és baromi fájdalmas. Csak nevetett rajta. Igaz, hogy álltak vagy 10-en, akik kiszolgálásra vártak. Arról nem is beszélve, hogy kajak tele volt a Hambi falatozó emberkékkel. Mindegy is.

Az azért szerintem nagyon szomorú, hogy senkivel nem tudok olyan igazán jót beszélgetni, mert az egy szem barátnőm is állandóan melózik és nem tudunk összeülni egy kávéra. Vagy egy pálinkára... Jó kis mézes barackra...

A bejegyzés trackback címe:

https://kukacska.blog.hu/api/trackback/id/tr562325485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: munka düh
süti beállítások módosítása