Címkék

HTML

Élni, szeretni minden percet, minden másodpercet.

"Aki a viszonzás reményében szeret, csak az idejét vesztegeti." Paulo Coelho

Linkblog

Félek...

2010.10.05. 07:32 | Kukácska | Szólj hozzá!

...sajnos nem is kicsit!!! Annyi mindentől félek mostanában. Pl.:

...attól, hogy ismét magához láncol a nyugtató érzéketlen és semmivel nem törődős világa. Bár ez lehet, hogy jobb lenne. Ugyanis így túl sok, túl heves érzelmet tudok produkálni nagyon rövid idő alatt. Annyira vonz, hogy ismét érezzem a testemben szétáradó nyugalmat, a nemtörődömséget, és végre megszűnjön a remegés. Egész testemben, a gyomromban, a kezeimben és a lábaimban. Annyira vágyom rá, hogy már fáj. Fáj a lelkem, hogy ki kell tartanom MAGAMÉRT. Hogy tudom, hogy ellent kell mondanom a csendes kis világ hívogató nyugalmának, akármilyen jó érzés is az. Azt kell mondanom, hogy erős vagyok. De egyedül nem tudok meggyógyulni. Hiába szeretnék, mert ez nekem sem jó, ez egyértelmű. Sem a feszültség, sem a gyógyszer nyújtotta hamis nyugalom. Valamit ki kell, hogy találjak. Bár ma is úgy ébredtem, hogy alig bírtam a cigimet meggyújtani, mert annyira remegett a kezem (még mindig), hogy alig találtam el a tűzzel a cigim végét. Nagyon közel járok ahhoz, hogy feladjam a küzdelmet, hogy végre megnyugodjak. Csak a gyógyszer segít rajtam más nem. Ez szomoró, de attól még tény.

...attól is félek mostanság, hogy bemenjek dolgozni. Na nem azért, mert kirúghatnak, mert az már (vérkomolyan mondom) nem érdekel. Majd lesz, ami lesz. Az frusztrál leginkább, hogy nem tudom, mire megyek be. Hányan basznak le, hányan bunkóznak, hány embernek kell jópofiznom, na és hogy megint mennyit kell takarítanom. Most előadhatnám a hisztis plasapitchát, hogy letörik a körmöm és ez nekem nem jó. De nem az zavar, hogy na most letört, hanem az, hogy mikor a zsíros, gecis vastangelyek között nyúlkáltam műkörömmel, akkor nem törtek le. Most meg... Nekem nem barátom a zsíroldó. :) Bakker, hát nem azért költöttem rá, hogy két hét múlva pótolni kelljen, hanem azért mert amikor csinálom a bucit, ne az alapból csúnya kezeimet lássák. Legyen rajta valami szép. -> Más: Tegnap kollegina beviharzott, hogy átírja a beosztást, mert nem akar egy bizonyos személlyel dolgozni. Én akarok vele dolgozni? Hát nekem rohadtul mindegy már. Át lett variálva az egész. Ez sem érdekel. Viszont egy sajnálatos dolog miatt (és tényleg őszinte részvétem Anettnak) ma is be kell mennem. A többi napomat még meg sem mertem nézni, mert lehet, hogy a helyszínen kapok szívgörcsöt, ha meglátom, hogy a 7 napból hetet kell dologznom. És még ami a legjobb, most kapcsolódun tovább...

...attól is félek még, hogy a munkám a kapcsolatom rovására megy. Ugyanis ezt Zoli nem sokáig fogja tűrni, hogy én ennyit éjszakázom. Ééés ami a legjobb. Ugye nem elég, hogy pörögnöm kell bent, mint egy kemotoxos légy, még itthon is nyújtanom kell ugye valamit. Most nem csak "házastársi" "köteleségeim?"-ről van szó, hanem arról, hogy attól még, hogy baromi fáradtan jövök haza a munkából, még főznöm kell, mosnom-mosogatnom kell. Ezeket a dolgokat nem lehet elhanyagolni. Mint ahogyan azt sem lehetne, hogy...

...odafigyeljek a cukromra. Már 3 vagy 4 napja nincs inzulinom. A cukrom az egekben kolbászol. Ma is úgy fogok orvoshoz menni, hogy kimegyek a munkahelyről. Persze ilyenkor lehet, mert most kellek. De meddig? Ki tudja? Zoli azt mondta, engem úgysem fognak kirúgni, mert engem bármikor bárhova be lehet cingálni, és ezt más nem igazán teszi meg. Én viszont arra gondolok inkább, hogy most még dolgoztatnak, és majd hónap végén, vagy valamikor csak elküldenek. Szebb jövőt! Van, aki jobban dolgozik nálam. Én ezt nem is tagadom.

Most megálltam kicsit, gondolkodni. Nem tudom, hogy mit akartam még írni. Teljesen üres vagyok megint. A Xanax itt az orrom előtt, és erősen gondolkodom. Majd meglátom még. Nem találok értelmes okot arra, hogy miért NE vegyem be. Bár múltkor, mikor izmos pánikroham tört rám, Balázs mondta, hogy vegyek be bogyót. Mire én megkérdeztem, hogy attól jobb lesz? Ő elgondolkodott, és azt mondta: NEM! Hát akkor? Nem tudom, hogy ennyi vegyes, erős érzelemmel meddig bírnak elviselni. Az egyik percben még röhögök, mintha muszály lenne, utána meg olyan sírhatnékom támad, hogy senki nem szólhat hozzám. Nehéz eset vagyok alapból, de mostanában rosszabb vagyok a legrosszabbnál is. El lehet képzelni, milyen, mikor menstruálok! :P

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kukacska.blog.hu/api/trackback/id/tr762345707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: munka félelem érzelmek
süti beállítások módosítása