De nem igazán tudom, hogy mit. Tele voltam gondolatokkal, de mire idejutottam a géphez, elszállt minden.

Ma reggel azon agyaltam, hogy milyen érzés valamit félbe hagyni.

Milyen érzés:

...megírni egy levelet és nem küldeni el

...megígérni valamit és nem tartani be

...felizgatni valakit és úgy hagyni

...eldönteni valamit és nem megtenni

...->az egész olyan, mintha a félkész kaja alatt elzárnád a gázt. Elmondhatod, hogy főztem pacalt, de enni nem tudok belőle, mert nem főztem meg teljesen. Tiszta vicc az egész. Ma már annyi mindent elkezdtem. Pl:begépelni a leírt szöveget, mit abbahagytam. Mert teljesen úgy érzem, hogy felesleges. Nem érdemes ide felvezetni. Elkezdtem a levelet, de nem küldtem el, sőt még a piszkozatot is kitöröltem, mert nem akarom megbántani a személyt, akinek címeztem... volna. Eldöntöttem, hogy elmegyek orvoshoz, de nem fogok. Nincs kedvem. Igaz, hogy inzulinom sincs, de már nem érdekel. Senkit nem érdekel, mi van velem, akkor engem miért érdekeljen??? Szarik a számba mindenki, ezért szarok én is a sajátomba (bár fizikailag kissé kivitelezhetetlen) Ennyi vagyok, ennyit érek. Megint sajnálom magam. Ez megy. De néha el kell esni azért, hogy valaki a kezét nyútjsa és segítsen felállni. Nem tudom, ki fog. Lehet, hogy csak én ismét. Mint a bucis esetnél... Többen végig nézték, ketten segíteni is tudtak volna, de nem tették. Emberek vagyunk. És most én útálom az embereket. Ilyen antiszociális hangulatban menni dolgozni... ?

Ki vagyok borulva ismét, és nagyon rühellem ezt az érzést. Jó lenne dumcsizni valakivel. Most életem párája azt merte kitalálni felettébb intellektuális módon gondolkozó agyával, hogy szerelmes vagyok a barátnőmbe... Még ilyet... Holnap mi lesz? Azt hittem a múltkorinál nem lehet rosszabb, de tévedtem, mint mindig. Ugyanis a múltkori eset az az volt, hogy a mostohaapámmal milyen jól elvagyok. NA??? Azt hittem ezt már nem lehet fokozni, és nézzenek oda, Neki mégis megy!

Elegem van most belőle is, és nem tudom megmagyarázni a miértjét. Ennyire antiszociális vagyok??? Az nem lehet. Lehet, hogy csak kellene néány emberi szó.

Ja a múltkor bűnöztem!!! Bevettem egy fél Xanaxot. Áldoztam a gyötrelmeket felszabadító, lezsibbasztó, elaltató, fájdalmakat megszüntető gyógyszer oltárán. Rosszat tettem, de nincs bűntudatom. Sajnos nálam a fogfájás az egy elég izmos, mindent elsöprő pánikrohammal társul, mit egy éjjeli órán, egy horkoló ember mellett egyedül elviselni nem lehet. Felkeltett mély és cseppet sem nyugodt álmomból egy hatalmas kalapács, amelyik a lyukas fogamat ütögette. Nyomás fájdalomcsillapítóért. Visszafekvés. Pánikroham erősödik, fájdalom nem szűnik, levegő sincs, halálközeli élmény viszont annál inkább. És egyre csak erősödik. Ezt nem élem túl... Be kell venni a gyogyit, nincs mese. De nem lehet, olyan jól bírtam. De muszály. Megadtam magam testem óhajának. Ez van. Sajnos....