Címkék

HTML

Élni, szeretni minden percet, minden másodpercet.

"Aki a viszonzás reményében szeret, csak az idejét vesztegeti." Paulo Coelho

Linkblog

pánik volt, talán nincs??? 2.rész

2010.09.27. 08:22 | Kukácska | Szólj hozzá!

Hát majdnem el is felejtettem ide is felvezetni a történéseket. Hát azóta sem szedtem még be gyogyit. Megpróbálom kibírni. Nagyon nehéz, mert nagyon soxor vagyok rosszul! De hát ki bírja ki helyettem? Ugyan senki. Egyedül vagyok. A múltkor egyedül barangoltam a tuskóban is. Nem gondoltam volna, hogy erre valaha is sor kerül. Ééééés, nem is lettem rosszul. lehet, hogy csak annyira fáradt voltma, hogy nem értem rá rosszul lenni. Mindegy. A lényeg, hogy nem volt roham. Azóta csak egyszer volt izmos pánikrohamom, mikor a kollegina telefonált este 8kor, hogy menjek be helyette éjszakára. Pfff. Hát bakker elég morbid volt. Aznap reggel 6kor keltem. Végigmelóztam az éjszakát, és mánap de 10kor feküdtem le.

Most olvastam a régi bejegyzéseimet, és rájöttem, hogy kibaszottul egyedül vagyok. Az, hogy a Xanaxot abbahagytam, csak nekem jó hír. Csak én örülük neki, senki más nem. Senki nem is segít, hogy könnyebben vészeljem át a rosszulléteket. A  kedvesemnek nem is merem mondani, ha szarul vagyok, mert ő megoldja azzal, hogy vegyek be gyógyszert. De nem akarok. És mondja, hogy hát azért nem úgy van az, hogy fogod magad és abbahagyod. Hát dehogynem. máshogyan nem megy! Ha most itt tartok, akkor 10 év múlva majd antidepresszánsokat szedek majd, hogy elviseljem az életem, vagy mi?

Meg fogok gyógyulni, és kész. Ha egyedül, akkor egyedül. Ha senki nem áll mellettem, már az sem érdekel. Felnőtt vagyok. Az én kezemet nem fogja már senki sajos. Bár szerintem egy kapcsolat arról is szól, hogy segítjük egymást a bajban. Hát ő nem segít. Csak azt mondogatja, hogy ezt így nem lehet csinálni, más ötlete viszont nincs. Illetve van, az hogy feküdjek be a kórházba. hát köszönöm, abból nem kérek. Orvoshoz azért eljárok, de nem fogok befeküdni! Erős vagyok, megoldom!

Néha azért annyira jó lenne, ha mégis csak fogná valaki a kezemet, és erőt öntene belém, hogy ne adjam fel, mert képes vagyok arra, hogy megcsináljam, hogy elérjem a céljaimat. Hiányzik, hogy megdícsérjen valaki, hogy jól van Judyka szépen haladsz, ügyes vagy, meg tudod csinálni. S mikor erőm fogytán van, és az egész világ ellenem van, akkor valaki odaálljon mellém, és biztasson, éreztesse azt, hogy fontos, amit csinálok. És nem csak nekem...

Mindegy! Erről én már letettem. Nincs ilyen ember és kész. Egyedül vagyok, ezt el kell fogadni.

A bejegyzés trackback címe:

https://kukacska.blog.hu/api/trackback/id/tr362326052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: önsajnálat pánikbetegség
süti beállítások módosítása