Ma éppen azon filóztam, hogy nem szeretem, ha hasonlítanak valakihez, legyen az akárki is. Erre az egyik főnököm (még jó, hogy három van) azt mondta, hogy figyeljek oda kicsit, mert kezdek hasonlítani az egyik kolleginára. Aki tudva levő, nagyon mocskos természettel van megáldva. Én nem gondolom olyannak magam. Azt mondták, nem a munkámmal van baj, tehát a viselkedésemmel. Szerintem nem vagyok bunkó a vendégekkel, még akkor sem ha ők azok. Lehetek rosszkedvű, vagy mérges, de bunkózni nem szoktam. Vagy arra gondoltak esetleg, hogy mocskos a pofám??? De hát mindig is az volt. Nem tehetek róla. Ellene tehetnék, de az nem én lennék. Most mit csináljak? Fogjam vissza magam? Vagy mi? Ha egyszer nem bírom elviselni, mikor szívatgatnak. Erről viszont tényleg nem tehetek. Voltam én éppen eleget gyámoltalan ahhoz, hogy most már kiálljak magamért. Engem csak ne terrorizáljon senki. Se lelkileg, se fizikailag. (gondolok itt a beborsozott üdítőre)
Majd megpróbálom azt, hogy úgy csinálom, mintha baromi szar kedvem lenne, mert úgyis kérdezte a másik főnököm, hogy én miért vigyorgok mindig annyira? Hát ennyi. El fogom játszani azt, hogy kajakra be vagyok savanyodva, hátha az megfelelő lesz mindenkinek. Ha mégsem, akkor megint kinyitom a mocskos pofámat és meg fogom védeni magam. És ki is lehet rúgni. Igaz nem nagyon örülnék neki, de inkább legyek munka n élkül, mint megtűrt alkalmazott egy munkahelyen, akinek kuss a neve. Szerintem legalábbis.
Nem értem én ezt az egészet. pedig a munkámra nem lehetnek panasszal, mert mindent megcsinálok szó nélkül.
Erről ennyit. Szerintem mára befejeztem, majd írok még ha lesz valami fejlemény. Pedig biztosan nem úszom meg ennyivel. Az nem is én lennék....
